"nekem jobb nélküled"

mondtam ki tegnap délután a világ legtermészetesebb módján ezt a mondatot valakinek, akinél jobban soha senkit sem szerettem. És aki nálam jobban soha senkit sem szeretett.
Ám sajnos ez nem elég. Ez a szeretet megnyomorít minket, azaz csak engem, neki nincsenek elég mély érzései ahhoz hogy megnyomorítsa. Nem tudja azt érezni amit én, és nem irántam nem tudja, alpvetően képtelen rá.
Így hát tegnap szembenéztem a saját érzéseimmel, szembenéztem vele, elmondtam neki majd szakítottam vele.
És nem csak mint férfi és mint nő, hanem mint barátok. Ez a kapcsolat sosem lehet már a régi. Ezt ő nem akarja és nem tudja elfogadni, nem tudja felfogni. Azt gondolja, ez átmeneti és hamarosan visszakaphat. De csak magára gondol. Imád, tisztel azért, amit tettem, ahogy tettem, ledöbbent, de nem érti. Nem érti, hogy én soha többé nem akarok és nem is fogok olyan mély kapcsolatba kerülni vele, mint ami eddig volt.

És az élet visszaigazol és támogat és küldte N-t aki kapaszkodó, aki a hegybe vájt lépcső, hogy mégse maradjak kapaszkodó nélkül. Hogy ne azt érezzem, hogy most, hogy kilöktem a mankóimat, összeesem. Megállok a lábamon. Bizonytalanok még a lépéseim, de menni fog és majd ha a magam ura leszek, minden sokkal jobb lesz!

őrangyalok egymás közt

tegnap este Liza Minelliként nagy késéssel megérkeztem egy farsangi mulatságba!
Míg Matrózlány táncolt én vettem egy bort és oldalt megálltam, egyszer csak "rám rontott" két csajszi ördög szarvacskákkal, hogy "Lizaaaa Minellliii" wow és ittunk együtt és táncoltunk együtt. Már nem voltak józanok, de aranyosak voltak. Amúgy is valahogy mindenki aranyos volt, nyitott, kedves, barátkozós. Aztán egyszer csak az egyik lány akitől többször is kértem tüzet úgy álldogált mellettem és a következő beszélgetés kezdeményezte:

- Mondd meg nekem, mit csinál Liza Minelli egy ilyen buliban?
- Pasit keres :)
- Köszönöm az őszinte választ :) Akkor már csak azt mondd el nekem, hogy egy Liza, aki okos, csinos, kedves és hihetetlenül értékes ember, hogy lehet, hogy nincs pasija?
- Hát, ennek egyetlen oka van. Liza nem szereti magát!
- Értelek és csak annyit mondhatok: Te egy hihetetlenül értékes ember vagy és ígérd meg, hogy soha nem adod alább!

Nos, ennyi. Ott álltam döbbenten. A semmiből jött a lány és az este során még többször odajött elmondani nekem, hogy milyen fantasztikus vagyok. És igazából nem tudom eldönteni, hogy ő volt az én őrangyalom, vagy én az övé. De ez egy nagyon különleges találkozás volt, ahol hihetetlen pozitív energiák cseréltek gazdát.
Nem tudom a nevét, nem tudok róla semmit, de egyben biztos vagyok: erről a buliról mindketten valami különlegessel távoztunk!

Hálás vagyok érte! Bárki is vagy, jókor jöttél és kívánom, hogy Te is magadra találj hamarosan!

újjá avagy újraszületés, megértés, lfogadás, felfogás

ma újra átéltem azt, amit mindannyian átélünk, de senki sem emlékszik rá. Ma újraéltem azt, ahogy le- és megszülettem. Direkt a két meghatározás.
A helyszín egy jógaterem ahol hangfürdőre mentem egy barátommal. Én már egyszer voltam. semmit sem éltem át akkor, de nagyon jót aludtam. most is erre számítottam, de kurvára nem ez történt. Egész idő alatt rossz volt...

forgolódtam, nem tudtam lenyugodni az agyam motoszkált, a testem már lezsibbadt. már nem éreztem a sajátomnak. Folyton az a szó jutott eszembe, hogy anyaméh, de semmi anyaméhszerűt nem éreztem.
Utólag rájöttem, itt azt éltem át, ahogy leszülettem, egy lélek, aki nem akarta elfogadni ezt a testet. Szenvedtem, kéynelmetlen volt, sehogy sem találtam benne a harmóniát, besütörtt a fény, erős volt, sehol és semmilyen pózban sem volt nyugalom, szörnyű belső feszültség.
Aztán jött egy burok (végső kétségbeesésemben a fejemre húztam a takarót) és akkor kicsit megnyugodtam. Akkor egy ideig két szerep között ugráltam. Hol én voltam a várandós anya hol én voltam maga a magzat, aztán ez beállt magzati állapotba. Akkor már elfogadtam,hogy a testben voltam és benne voltam az anyaméhben. egy ideig ennek az újszerűségnek a nyugalmát élveztem, aztán újabb ingerek jöttek és megint nem volt jó sehogy sem. kényelmetlen volt, de nem mertem az oldalamra fordulni, merthogy hangfürdőzni és energiákat befogadni biztosan háton kell (azaz egészen végig az anyaméhvel párhuzamosan maximálisan jelen voltam ebben a világban is és igyekeztem megfelelni az elvárásoknak, normáknak.)  De már mikor éreztem hogy egészen ahangfürdő végén vagyunk, úgy döntöttem leszarom, oldalra fordultam, fejemre borítottam teljesen a takarót és akkor, abban a pillanatban elaludtam. pedig tudtam, már nincs sok időm és fel kell kelnem, meg kell születnem. mégis beszippantott a sötétség, a kényelem és a nyugalom. aludtam, de félig tudatomnál voltam és akkor állt bennem össze a kép, hogy mi is az, ami eddig valójában történt és megértettem, hogy most meg fogok születni, hogy most, amikor majd kinyitom a szemem, megszületek és és nem akartam. nagyon nem,. végre nyugalmam volt, végre megbékéltem és megint mindennek meg kellett változnia. és a legrosszabb, hogy azt éreztem, tudom mi vár rám kint és nem akarom. itt akarok maradni a zöldessárga csendes sötétségben és melegben) de rászántam magam, az adott erőt, ahogy mostanában alakulnak a dolgaim :) ez jó kapaszkodó volt, mert azt éreztem, hogy egész életemben talán most először nem csak átmenetileg alakulnak jól a dolgok, most érdemes lenne végre tényleg élni, mert olyan élet vázolódott fel előttem, ami tetszik, amibe érdemes belekapaszkodni, amibe érdemes beleszületni. és akkor megszülettem, azaz felébredtem. (nem mellékesen megjegyzném, anyu 24 órát vajúdott velem). felkeltem. meghallgattam, kivel mit történt és közben magamban formálgattam a szavakat " és veled mit történt? hát én csak megszülettem!" És jó volt. és aztán körbeálltak és adtak nekem sok energiát és ez megadta tényleg az alaphangot az életkedvet. Vicces, hogy úgy adtak energiát, hogy mindenki egy á hangot adott ki :)

És az a durva, hogy már magzati koromban és előtte is mindig azon agyaltam, hogy vajon jó lesz-e majd amit teszek? megtehetem-e? kivel mi fog történni, ha ez és az teszem? szabályos-e, ha befordulok? ez így kényelmetlen, de szabad nekem oldalra fordulni? én voltam már akkor is és azóta is... de talán most már tényleg megtanultam, hogy tegyem amit akarok, mert semmi sem rosszabb, mint az elvesztetett idő.

tudom, teljesen szürreális és felfoghatatlan és bolondságnak hangzik, de basszus, ha egyszer ez történt...
Ebben sokan hisznek úgy, hogy sosem élték át, én nem hittem benne, és átéltem hirtelen...most aztán emészthetem....
Brutális volt. kb olyan, mint a fonalas sztori, csak sokkal valóságosabb.

kocsihajtó

A vezető, a rendező, a tudatos, a saját útját járó, a hadvezér, az ügyintéző, a győztes - a törtető, a becsvágyó
Királykék: A megfontolt nyugalom és a tudatosság színe

A tettre kész fiatalember röviden megáll a kapuban, szemében öntudat és elszántság, egyik keze a csípőjén, másik karja a kapu keretén. Most a kamerára fókuszál, hogy nem sokára áthelyezze a figyelmét a következő célpontra.

A céltudatos, megbízható, aktív és energikus vezető. Lehet, hogy egyedül halad, lehet, hogy többedmagával. Egyszerre szenvedélyes és megfontolt. Végzi a dolgát. Eszközei összhangban állnak céljaival. Nála van a húzóerő, ő az, aki működésbe hoz. A Kocsihajtó nem kerülheti el, hogy miközben halad, ne csak a szenvedélyesség és a tudatosság gyeplőjét tudja egyensúlyban tartani, de egyszerre folyamatos figyelemmel legyen a körülményekre, alkalmazkodni tudjon a környezetéhez. Fontos, hogy ne sértsen meg senkit, nehogy áthajtson valakin vagy valamin.

Ügyintézés. Következetes, határozott, felelős és körültekintő haladás a megoldás irányába. A szálak összefutnak a kezében. Önállóan és gyorsan dönt, majd viseli a következményeket.

Ha mindent egymaga akar megoldani, egyedül akarja learatni a babérokat, valószínű, hogy nem éri el a célját. Képesség kialakítása a kooperációra. A Kocsihajtónak a vele haladók számára meg kell találni azt a szerepet, melyben az ügyet előre tudják mozdítani.

Ne nézz vissza. Ez most nem a számvetés ideje. Most cselekedni kell, hogy időben felérj a csúcsra, és a bajtársakkal együtt ünnepelhess, s megpihenhess végül.

címszavakban a tarot labirintusrol és annak lecsapódásairól

Az én szerepem a Kocsihajtó volt: lendület, erő, várakozással teli nyitottság, figyelem a környezetre, emberek szerepének megtalálása a nagy képben, útmutatás, vezető erő, egyedül és csapatban, mindig új ötletek felé, összeszedettség, energikusság, céltudatosság.
A leírás egyszerre megerősíti azt, ami már megvan bennem és azt amit még meg kell tanulnom, amit még el kell érnem. Mint például a gyors döntéshozatal, döntésim következményeinek viselése és az összeszedettség.

A Próféta üzenete: Csak az áramlat az, ami a magasban tart."
Várakozás a kalapra. hosszú várakozás. De az én döntésem volt.  
Számomra arról szólt, hogy ne a végére akarjak érni, ne a gyorsaság számítson, hanem a jelenlét.
A Hold üzenete: Különbséget kell tenni szándék és cselekedet között.  
Számomra: nem elég valamit akarni, és eldönteni, hogy megteszem, de erőt kell venni magamon és meg is tenni. A szándék az estek 90%ban nem elég.
A Mértékletesség: Mitől lesz jó egy kocsihajtó, mondjak tulajdonságokat: körültekintő, józan ítéletű, figyelmes, bátor, céltudatos, empatikus, útmutató. Üzenete: Hinni csak tettel, tenni csak hittel. Reggeltől estig, estétől regglig, születéstől halálig. Egy tett és az a szolgálat. A feladat felismerése az egyéniség tiszta felismerése.
Számomra: még fogalmam sincs :)

A Nap:
Két 12 éves gyerekek játszották. Bölcsesség.  
Üzenetük: Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó,
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a nap is százszor.

Azt kérdezték, csapatvezető vagyok-e? Igen; És büszke vagy azokra a dolgokra, amiket elértél? Igen :D
Lovakat szeretem? Félek tőlük. Miért, bántottak? Nem. Akkor lehet, ezért kaptad a kocsihajtó szerepét, hogy megbarátkozz velük. Lehet.


Az Urakodónő:
 Nagy egymásra találás. Az Uralkodónő és a Kocsihajtónő hasonló. Magányos munka a kocsit hajtani. Emberek függnek tőle. Nehezen választ maga mellé társat. Mert bonyolult az élete, mert magas a léc, mert nem bízik senkiben.

Kérdései: Mit tesz egy jó kocsihajtó a birodalomért? Elviszi a királynőt oda, ahol szükség van rá, biztonságban.

És mikor boldog egy kocsihajtó? Ha társat talál maga mellé, aki bírja a tempót, a pörgést, az állandó utazást, nyugtalanságot, aki biztos pont a rohanásban. aki mellette ül. Vele dönt, segíti a céljai elérésében de saját céljait is el tudja érni közben. Egy kocsihajtónak olyan társ kell, akivel azonosak a fő céljai.

Címszavakban:

Egy nő legnagyobb tragédiája, ha ki nem adott öleléseivel együtt temetik el.

Palya Bea saját dalai

Kihaltak a bátor férfias férfiak. a háborúban :) vicces saját elmélet arra, hova lettek a férfiak, akik még tudtak udvarolni.

Meg kell adni az esélyt a társnak, legalbb esélyt kell adni, max lebukfencezik.

A Föld:

Tedd le minden terhed és csukd be a szemed.

letettem füzetet, kalapot, mindent, de nem éreztem a megkönnyebbülést és ahogy becsuktam a szemem rájöttem: a testem a legnagyobb terhem. Attól szeretnék igazán megszabadulni, de nem lehet. és ez az életemben egy olyan dolog, amit nem tudok olyanná tenni, mint szeretném...sosem lehetek olyan, amiről álmodom, itt nem érzem azt, hogy van mit elfogadni...az eszem, az eredményeim már mind rendben vannak. azokban valahogy megtaláltam az elfogadást. de a fizikai valómban nem.

El kell érnem, hogy a testemet ne az ellenségemnek érezzem, hanem a partneremnek, hogy együtt dolgozzunk és ne egymás ellen. 

erről ez jut ezsembe:

Ez a tested lesz most majd az űrhajó,
hát tapasztald meg mi mindenre jó.
Egyél, igyál, játsszál jó sokat,
élj vidáman szeress másokat.
Hahó, hahó, kedves földlakó,
még nem is sejted, mi mindenre jó.

 

Az Ítélet: 

Ne menjek szemellenzősen. Az utat is élvezzem. Meg kell tanulni kikapcsolni a célt és képessé válni az út élvezésére is. Ez egy tanulási folyamat.

 

A Halál: 

Elengedem a magam által megkövesített célt, hogy élvezhessem az utat, az utazást magát. És hogy az utam vezessen el a célhoz, amit talán még fel sem ismertem.

 

Az Erő:

Az erő ami bennem van túl nagy, szétszór, szétfeszít, nem összeszedett, nem összpontosult, még félek tőle és addig ő uralkodik felettem. Amint az erő felett átveszem az uralmat,összeszedetté és összpotosulttá válok általa.

A Bika ereje: Ismerd meg erőid és állíts a szolgálatodba.

symbolon ma

Aazoknak, akik nem olvassák végig, csak annyit mondanék, minhárom kártyának két szereplője van. Eddig az is ritka volt, hogy bármelyknek is kettő lett volna...  érdemes amúgy elolvasni őket :)

A Partner

Összegzés: a másik ember, kapcsolat, kiegyenlítődés, a symbolon, a tükör, kiegészülés, a "jobbik" fél

A "nagy" kártyák közül egyedül ezen a képen találunk két személyt, az ember és másik oldala. Férfi és nő. Ha férfi vagyok, akkor a másik oldalamat először a nőnél keresem. Ha nő vagyok, akkor fordítva cselekszem. Képünkön a nő és a férfi egymással táncol, mert örülnek, hogy megtalálták (és megszerették) egymást. Ez természetesen a szerelemről alkotott romantikus elképzelésünknek felel meg. Hogy ez a tánc nem tarthat örökké, azt már az istenek eldöntötték. Itt azonban még harmóniában vannak. Mindkettő a másik arcában szemléli önmagát.

A probléma:
Ebben a pillanatban nem vagy kész arra, hogy a másik által nyújtott tükörbe nézz, és azt, amit ott meglátsz, sajátodnak ismerd fel. Ez a kártya arra szeretne emlékeztetni, hogy nem akarod a másik által küldött üzenetet elfogadni, inkább elzárod magad tőle, és azt gondolod, hogy ő a károdat kívánja.
Nem akarod meglátni, hogy a másik csak saját másságodat juttatja kifejezésre!

Összeférhetetlenség

Összegzés : kiűzetés a paradicsomból, a kettős ember, házasság, nappal és éjszaka, jin és jang

Ádám és Éva fogják egymás kezét, és (miután az almát megették) mindketten a Paradicsom saját oldalukra eső felét látják. Mindketten tudják, most már saját útjukat kell járniuk - mindenkinek a saját oldalának megfelelőt. Közöttük a Megkülönböztetés Fája áll (és nem az Élet Fája), amely ugyanakkor a "válás" fája is, amelyhez most már kötődnek. A nő szerint a Jónak az éjszaka, a férfi szerint a nappal, a Rossznak pedig a férfi szerint az éjszaka és a nő szerint a nappal felel meg. A férfinak mostantól felfelé, a dominancia felé kell törekednie, ahova őt a nő nem követheti. A nő pedig az érzelmek felé halad, ahova a férfi ugyancsak nem követheti őt.

Út a problémán keresztül:

Utad egy szakaszán most úgy kell áthaladnod (mert most erre van szükséged), hogy az eddig elhanyagolt oldalra (hogy a férfi vagy a női, azt te magad tudod a legjobban) sokkal több figyelmet fordíts, mint ahogyan ezt eddig tetted. Ki kell most javítanod érzelmi egyoldalúságodat, nőies oldaladat a férfiashoz, férfias oldaladat a nőieshez kell hozzáképzelned.

Viszály

Összegzés: a nemek harca, összeütközés, csatabárd, a symbolon kettétörése

Szakadék tátong a nő és a férfi között. A kard a két földrészt egyre inkább eltávolítja egymástól, a "symbolon" kettétörik. Az ég vörös színű az agresszív energiától, ami körüllengi mindkettőjüket. A nő karba tett kézzel, elzárkózva áll, önfejű és elutasító marad. A férfi dühösen szorítja ökölbe kezét, mellyel akár ütni is képes. A rózsa, a szerelem szimbóluma, összetaposva hever lábaik előtt.

Eredmény:

Megtanultál együtt élni a nemek közti összeegyeztethetetlen ellentéttel. Ha éned szavát követed, amely saját jogait hangsúlyozza, akkor mindenképpen elveszíted a "mi" jelentőségét. Ha pedig megadod magad az együttes létnek, akkor egy részt fel kell áldoznod magadból. Nem lehetséges, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

2009 szeptember 21.

akkor ezt valamiért kimaradt...
sem itt sem a másik blogon nem emlékeztem meg arról a napról, mikor a Laci Papa elment.
ez alapvetően Mokus blogjáról jutott eszembe. az elengedésről és az elfogadásról, aminek nem kell szerintem sem bekövetkeznie és senki sem szólhat bele abba, hogy ki hol és milyen formában, milyen módon őrzi szerettei emlékét.
én nem is tudtam, hogy velem volt egészen addig, amig át nem éltem azt, hogy elment.
Szép napsütéses őszi délutánon a Duna parton. Azt hittem csak a fejemben, de később rájöttem, valahol egy velem élő világban...az ő ölében ültem a Népfüdő utcai lakás nagyszobájában a régi barna huzatos fotelben. Összekuporodva, pizsamában. A következő pillanatban pedig ő felállt, és elköszönt és helyére került az apukám. Már az ő ölében ültem. És én akkor jöttem rá, hoyg ő addig vigyázott rám, amíg az apukám fel nem vállalta ezt a feladatot, amíg rá nem érzett erre, amíg ki nem alakult az a feltétel nélküli szeretet, vagyis inkább a szeretet tudata, ami a papával megvolt. Ő jelentette addig a  biztonságot... de elvégezte a feladatát és körülbelül 16 évvel a halála után elment. Addig sokszor éreztem hogy ott van a lakásban és azt hogy figyel néha. Azóta ezt nem érzem, de ha a szekrényben nézelődöm, mindig kezembe akad a szakadt barna köntöse, ami ott lóg és amit azóta fel nem vettem, de néha megölelgetek!

Szóval álljon itt egy emlékezés erről a napról és róla! Szeretett engem úgy ahogy voltam, pirosnak! És bár már máshol jár, ott amit én felfogni és behatárolni nem tudok, de tudom, hogy jár és ma is látom ahogy a bajuszát simogatja és az orrát megvakarja és megpöcköli!