haláltudat

Ma valaki elment! Így mondjuk szépen, és ez magában rejti a folytatást. Mert aki elmegy, megy valahova. Valahonnan valahova tart.

Nekem egészen furcsa a viszonyom a halállal.
Furcsa módon nagyon sokat gondolok rá. Félem és értetlenül állok előtte. Bár alapvetően nem a saját halálomtól félek. Valójában a szeretteim halálát nem tudom megemészteni. Felfoghatatlannak érzem, hogy ne legyenek ott soha többé! Vagy ebben az életben már soha!
A napokban úgy éreztem a halál teljesen értelmetlenné teszi az életet, és csak akkor lesz ez másképp, ha életet adsz magad is.
Ám a következő pillanatban belekapaszkodom abba, hogy egyesek szerint ez nem a kezdet és a vég, hanem miután elmegyünk, valami új kezdődik. Mint egy születés. és ez végül is logikus. Csak annak szemtanúja lehetek, mi történik egy magzattal, hiába nem emlékszem saját bőrömön. Csak a hit marad. önmagában, megfoghatatlanul.

Jó lenne hinni. Csak nem tudom miben higgyek. Melyik "mese" az, amit be tudok fogadni. Még egyiket sem sikerült, túlságosan is kötődöm a kézzelfoghatósághoz, a valósághoz, bár kreatív vagyok, mégsem tudom elengedni azt amiben élünk.

Számomra ez nem csak egy illúzió. Ez az egyetlen, amit érzek. A többit az érzékelés hiánya megkérdőjelezi. Pedig nagyon vágyom a hitre. Mert érzem, könnyebbé tenne sok mindent!

Remélem Ő hitt és így lépett tovább!
Különben iszonyú ijesztő lehet a halál küszöbén állni!

Innen is szép álmokat vagy életet kívánok! Azt amire Ő vágyott az utolsó pillanatban!

létidők...

tegnap befejeztem az Illúziók című könyvet.
nagyon érdekes volt és nagyon szeretem az ilyen könyveketz, mik valahogy próbálnak a dolgok mögé nézni és egyedi elméleteket gyártani arra az egyetemes kérdésre, hogy MIÉRT? Vagy lehet a kérdés az is hogy HOGYAN? a lényeg ugye az, hogy erre nincs válasz. Erre mindenkinek saját válasza kell, hogy legyen, azaz az én elképzelésem szerint ez nem határozható meg szavakkal, mint ahogy az sem, hogy Isten vagy hit. Nem tudom ennek a világnak a szavaival behatárolni, hiszen ezek a dolgok túlmutatnak valahogy az életen és ezen a világon. Najó, de a tudatom nagyon is evilági, így aztán sokszor kerülök kisebb nagyobb gordiuszi csomókba, ami az én saját elképzelésemet illeti.

itt is ez történt! folyamatosan felülírtam azt amit olvastam, holott semmivel sem tudtam bizonyítani az ellenkezőjét.

szeretnék hinni benne, hogy ez az élet nem az egyetlen lehetőség, hogy ami utána jön, hasonlóan izgalmas, hogy hatalmamban áll megmondani, mit akarok tenni és hogy ha akarok, átmehetek a falakon, de nem megy. még ezek legapróbbjában sem tudok hinni. az agyam annyira földhöz van ragadva annyira nem képes kiszakadni ennek a világnak a korlátai közül, hogy bár tudati szinten elhiszem, hogy van más is a földünkön kívül és hogy simán lehet, hogy az is egy valóság, amit álmodok és hogy az álombeli önmagam meg engem álmodik, de ezt csak elképzelve tudom elhinni, és a hitem ezekre a dolgokra vonatkozóan nem igazi, mert a hit nem akar tényeket márpedig az én hitem akar.

továbbra sem feltétel nélküli. Pedig azt hiszem a hit valahol csak akkor él, ha feltétel nélküli, ha bizonyítékok híján is valóban ki mersz állni amellett, amit hiszel... és én ezt nem tudom megtenni. nem tudom elengedni azt, hogy ez megfoghatatlan és így számomra nem bizonyított és így nem tudom elhinni, hogy létezik...

alternatív életed Veled párhuzamosan

Azon a bizonyos Előszobán, melyen végül nem jutottam keresztül, találkoztam egy csajjal, Orsival.
Pontosabban Ő volt az, aki elkocsikázott engem a találkozóra, és akinek szeme se rebbent, mikor a találka után 5 perccel álmosan, frissen ébredten és hangomon hallhatóan pizsamában szóltam bele a telefonba és a legkisebb rosszallás nélkül jött át értem, mintha ezer éve így működne ez közöttünk.

és az egész "előszoba" során valami egészen fura összhang volt közöttünk, egyszerre szólaltunk meg, mindketten ugyanazokkal a szavakkal törtük meg az újoncok hallgatását, egyszerre szedtük össze a bátorságunkat, hogy mi legyünk az elsők és biztos vagyok benne, hogy addigra már mindketten 4x visszaszívtuk azt, amit mondani akartunk...
De tényleg ugyanabban a másodpercben.
A következő hasonló helyzetben is egyszerre jutottunk el oda, hogy megszólaljunk, akkor ráadásul a mondandónk is azonos volt. A sárga szín :)

BB, aki mindkettőnket ismer, már akkor dörzsölte a kezeit, mikor olvasta nyilvános levelezésünket a levlistán :)

Nagyon egymásra voltunk hangolódva végig és hazafelé egy apróság kapcsán el is hangzott, Orsitól, hogy nem véletlenül ülök én ebben az autóban.

mikor agyaltam azon, hogy igen vagy nem, azaz hogy nekifussak a "tréningek" vagy ne, erősen benne volt a pakliban, hogy azért is igen, hogy Orsival jobban megismerkedjek, és a hasonló emberekkel.
Volt benne valami nagyon fura, amitől nagyon vonzott, mint személyisége. És azt éreztem ez kölcsönös.

És lehet, hogy nagyon fura, amit most mondok, és tök igaza van annak, aki azt mondja ez már sok, de ha lehetnek előző életeink és következők, akkor nem lehetnek párhuzamosak?
azt éreztem, hogy Orsi olyan mint én és az Ő életében kb az egyetlen dolog, ami rendben van, az az ami az enyémben nagyon nincs és valahogy azt érzem, hogy ez visszafelé is igaz, mert ami az én életemben OK és itt a munkára gondolok, az ambíciókra, a céltudatosságra az egyén szintjén, az meg neki nem OK. Szóval azt érzem, hogy ha megismerem Orsit és megtudom, hogy a sok-sok hasonlóság között, mi az, ami más, hol van az apont, amit ő máshogy csinál, akkor talán megtalálom magamban is azt a pontot, amit nem jól közelítek meg, nem jól működtetek.

És ez egy elég önző hozzáállás talán, de az is lehet, hogy ez visszafelé is működhet.
pl azt is éreztem, hogy Orsival tökéletesen tudnék együtt dolgozni és hogy azt a projektet, ami a fejemben érlelődik vele szívesen vinném és hogy neki is tetszene.

Szóval ma reggel jött a gondolat, hogy ez vajon lehetséges-e. Hogy azt érzed, ugyanazokkal az adottságokkal bírtok, és ő a te életed egy alternatíváját éli, ami visszavezethető valahol egy döntésre, vagy egy élményre, ahol kettévált.

nagyon földtől elrugaszkodott gondolat, tudom, bennem ez most mégis érdekes magyarázata lenne annak a fura kapocsnak kettőnk között

szóval érlelődik bennem a gondolat, hogy egy telefon majd egy kv jó gondolat lenne

a felismerés még nem gyógyulás

folyt. köv. a másik blogon mert ez inkább oda való, bár innen indult :):)

életszagú

A nagy felismeréseimet egyből próbára is teszi az élet.

egy erős tudatos hang belül kiabál:

légy Nő! hagyd magad :) jó dolog az.

miközben a Nő riadtan, kezeit maga elé tartva igyekszik kihátrálni a szituációból.

érdekes dolog ez, hogy meg lehet-e tanulni uralkodni a riadtságon
és ami még viccesebb, hogy ez egy olyan fajta riadtság, amit úgy tudnék leírni, hogy valaki, aki tudja, hogy van hangja, nem mer kiállni a színpadra, de közben irigykedve nézni azokat, akiknek van bátorságuk kiállni és énekelni és szeretne olyan bátor lenni és tudja, nem is fáj az éneklés, mégis vonakodik kiállni.

Van ennek értelme?

reinkarnáció - szellemvilág

Egyelőre ez csak emlékeztetés magamnak, hogy ezta kérdést szeretném majd később kifejteni :)

de jön hamarosan

tesztkérdés - tökéletesen leírja, mi is az én bajom a definíciókkal és vallási meghatározásokkal

Mennyire tartja magát vallásosnak?

1, hívő vagyok
2, régen nem, most hívő vagyok
3, régen igen, most nem vagyok hívő
4, nem vagyok hívő

az, hogy számomra ez egy értelmezhetetlen kérdés, azaz a kérdésre nem adható számomra egyik válasz sem.
NEM vagyok vallásos. Mert nem tudok azonosulni egyik vallással sem. Mindegy, melyikről beszélünk, számomra/szerintem vallásos az, aki valamelyik vallást választja vagy kitart mellette és annak dolgaiban, szabályaiban, elméleteiben, definícióiban, törvényeiben hisz.

tehát a kérdésre a válaszom az lenne Nem vagyok vallásos. de nem lehet, mert ilyen válasz nincs.

Mert a válaszban már a hívő szót használják. Számomra a kettő nem egy és ugyanaz.

Hiszen hívő vagyok, csak nem tudom vallásokba tuszakolni azt, amiben hiszek.

Tehát ezzel az a baj, hogy ha aszerint adok választ, hogy hívő vagyok-e, félreértelmezhető a válaszom a kérdés szempontjából, mert az a kijelzésnél egyenlő lesz a vallásossággal, ami viszont nem vagyok. tartózkodom nincs!

Na ez a bajom!