létidők...

tegnap befejeztem az Illúziók című könyvet.
nagyon érdekes volt és nagyon szeretem az ilyen könyveketz, mik valahogy próbálnak a dolgok mögé nézni és egyedi elméleteket gyártani arra az egyetemes kérdésre, hogy MIÉRT? Vagy lehet a kérdés az is hogy HOGYAN? a lényeg ugye az, hogy erre nincs válasz. Erre mindenkinek saját válasza kell, hogy legyen, azaz az én elképzelésem szerint ez nem határozható meg szavakkal, mint ahogy az sem, hogy Isten vagy hit. Nem tudom ennek a világnak a szavaival behatárolni, hiszen ezek a dolgok túlmutatnak valahogy az életen és ezen a világon. Najó, de a tudatom nagyon is evilági, így aztán sokszor kerülök kisebb nagyobb gordiuszi csomókba, ami az én saját elképzelésemet illeti.

itt is ez történt! folyamatosan felülírtam azt amit olvastam, holott semmivel sem tudtam bizonyítani az ellenkezőjét.

szeretnék hinni benne, hogy ez az élet nem az egyetlen lehetőség, hogy ami utána jön, hasonlóan izgalmas, hogy hatalmamban áll megmondani, mit akarok tenni és hogy ha akarok, átmehetek a falakon, de nem megy. még ezek legapróbbjában sem tudok hinni. az agyam annyira földhöz van ragadva annyira nem képes kiszakadni ennek a világnak a korlátai közül, hogy bár tudati szinten elhiszem, hogy van más is a földünkön kívül és hogy simán lehet, hogy az is egy valóság, amit álmodok és hogy az álombeli önmagam meg engem álmodik, de ezt csak elképzelve tudom elhinni, és a hitem ezekre a dolgokra vonatkozóan nem igazi, mert a hit nem akar tényeket márpedig az én hitem akar.

továbbra sem feltétel nélküli. Pedig azt hiszem a hit valahol csak akkor él, ha feltétel nélküli, ha bizonyítékok híján is valóban ki mersz állni amellett, amit hiszel... és én ezt nem tudom megtenni. nem tudom elengedni azt, hogy ez megfoghatatlan és így számomra nem bizonyított és így nem tudom elhinni, hogy létezik...