én és a pókok

utána kellene néznem, mit jelent az, ha valaki körül időről-i8dőre felbukkannak kisebb nagyobb pókok. Nem félek tőlük alapvetően. Azaz a nagyokat nem szívesen simogatom meg, de csodálom őket mindig. Lenyűgöznek.
Ezt valószínűleg ők is érzik, de ez még nem magyarázat arra, hogy rendszeresen jelennek meg körülöttem a legelképzelhetetlenebb élethelyzetekben. Íme néhány:

• ülök a metrón és az orrom előtt a mennyezetről leereszkedik egy pici pók és megáll velem szemben. mintha mondani akarna valamit. Én persze megfogom és kiviszem a szabadba.

• megyek haza és az ajtómon szintén szemmagasságban egy hatalmas kaszáspók trónol, mind a nyolc szemével rám néz. Én persze fogom és átköltöztetem a korlátra.
• ülök az irodában és egyszer csak, mint a metrón, beereszkedik elém egy pici pók. megfogom, elbeszélgetünk, majd kieresztem az ablakon
• egy hete jöttem be, Judit megrettenve fogadott, hogy van egy nagy pók a mosogatóban. Hát egy nagy kaszáspók volt. Vele is elbeszélgettem, megkérdeztem, merre akarna továbbmenni, majd az ablakpárkányra kitettem :)
• és ma, ülök a gép előtt békésen, egyszer csak a periférikus látásomban látom, hogy a frufrum szélén valami mozog... mondom szösz, megfogom és egy pici piros lábú fekete pók van az ujjamon. Vele is beszélgettem kicsit, majd őt a hőségtől megmentve inkább a hűs lépcsőházba eresztettem.

és ezek csak a legemlékezetesebbek, ilyenek tömegével fordulnak elő, az is, hogy átengedem magam előtt a pókokat, meglátom a bogarakat a betonon, ahogy araszolnak és  átlépem őket...


kíváncsi lennék, hogy mit jelent az, ha valaki jóban van a pókokkal :)))