lelki maratonista

az ember egy adottságcsomaggal és történetcsomaggal születik le a földre
nekem is van egy adottság csomagom és az adottság nem csak a külső jegyekre és a tehetségre vonatkozik, hanem a lelki adottságra is. milyen is vagy? milyen a lelki ellenálló képességed? mennyire hatnak meg, érintenek meg dolgok? mennyire vagy képes megkeményíteni magad... ezek is adottságok.
és ahogy le tud az embr fogyni, úgyanúgy képs a lelki adottságain is változtatni, finomítani... illetve lehetek tehetséges is mint a nap, vagy lehetek kicsit tehetséges és nagyon szorgalmas, vagy középút mindkettőből és mégis lesz belőlem valaki. lehet, hogy nem születtem matematikusnak, de ahogy ikerlány anno tette, mégis megtanulta a fizikát, mert orvos akart lnni. sosem lesz nagy kutató és nagy orvos, de magához képest a teljesítménye talán nagyobb, mint bármelyik nagy kutatóé. mert önmagunkat legyőzni, a saját korlátainkkal, történetünkkel harcolni és nyerni, bár a világ objektív versenyében lehet h nem látszik, a szubjktív versenyedben mégis sokkal nagyobb dolog. Nem leszel maratonista, de magadhoz képest a szigetkör, akkora teljesítmény, mint valaki másnak a maraton és a lényeg, hogy bár világ szinten az kap elismerést, de a te szinteden hasonló éredménynek kell tudnod megélni

szóval én is egy ilyen csomaggal születtem.
vannak lelki, fizikai és tehetségbeli adottságaim. és ha objektív szubjektivitással megnézem maga...vagyis ha onmagamhoz és adottságaimhoz mérem a helyet, ahol tartok, akkor egészen más képet kapok, mint ha másokhoz. Jó, tudom, ez evidens, ha azt vesszük, hogy jajj, sosem leszek nádszál vékony. igen, ez evidens, és hogy picasso sem leszek, ez is az, de amugy ez utóbbi már inkább lelki adottságnak köszönhető mint tehetségbelinek.
és itt a lényeg
eddig a lelki adottságot én nem tartottam adottságnak
inkább azt éreztem milyen gyenge vagyok, hogy nem tudok erős lenni, és leszarom lenni mint mások
kudarcnak éreztem a leki adottságaimat és azt, hogy nem tudok megváltozni

pedig ha belegondolunk tejóég, annyit változtam lelkileg és önismeretben, mintha most maratont futnék.
lelki maratonfutó lettem úgy, hogy adottságaimat tekintve nem gondoltam volna, hogy lehetséges. és nem láttam ezt, nem éreztem eredménynek, mert nem magamhoz mértem ezt, hanem olyan emberek teljesítményéhez, akik egészen más csomaggal indultak. Nekem gyönyörű a lelkem (ezt nem én mondtam:), de ezzel együtt sokkal sérülékenyebb és félénkebb is. sokkal mélyebbre kerülnek a sebek és meg is maradnak benne egészen addig, amig nem vagyok képes a tudatommal hatni és gyógyítani. és jelen pillanatban ott tartok, hogy a teljes tudatlanságból az öngyógyításig juottam. ezt a lépést most tanulom, és nagyon-nagyon sok kis sebet kell begyógyítanom, de én teszem. és vannak emberek, akik nálam sokkal előrébb vannak, de nem azért, mert annyit tettek, mint én, hanem posztán azért, mert az ő lelkük nem ilyen...