tamáskodás, szkepticizmus

hát, nálam kevés szkeptikusabb ember van ilyen szempontból, velem pusztán annyi a helyzet, hogy kíváncsi vagyok és nyitott, kérdező és válaszkereső. És elsősorban a saját gondjaimra keresem a választ. Szóval nem valószínű, hogy olyan elméleteket fogtok itt olvasni, hogy miért van ennyi éhező ember a földön. 1) mert ennek nagyon okos logikai, gazdasági okai vannak; 2) jelenleg engem a mikrovilág, benne is én és az élet, a megélés, megértés érdekel. Nem fogok mindenre kiterjedő magyarázatokat keresni, azt próbálom megérteni, honnan jönnek a reakcióim, ösztöneim, fájdalmaim, gondolkodásmódom.

ezért is olyan fontos, számomra, hogy amiket meg merek már fogalmazni, azokhoz lényegében mind az "a megélés és érzelmi logika" útján jutok.

keresem a magyarázatokat, kérdéseket és válaszokat és annál maradok, ami logikus, azaz, ami számomra logikus. Nem gondolom, hogy ezek egyetemes válaszok, de aki ismer, látja bennük a számomra összeálló logikát.

ez csak erről szól

pontosan ezért van az, hogy nem tudok azonosulni semmilyen kívülről jövő definícióval, általános törvénykönyvekkel, bibliával, hagyománymagyarázattal és rendszerrel. A legfinomabbal sem.

Sőt.

Bizonyos szempontból el is rettentenek azok a magyarázatok, amiket más ad. Az öreg lélek elmélet is azért volt elfogadható, mert a belőle lefűzhető kérdések, amik vele kapcsolatban illetve azon keresztül érkeztek, olyan láncolatot alkottak, melyek összefüggenek és megmagyaráznak.

A hiszek-e Istenben kérdés is, amit valamelyik előző posztomban leírtam, az is azért nem értelmezhető számomra és ezért nem is megválaszolható, mert olyan már felépített definícióra kérdez rá, melyet nem én alkottam, nem én tapasztaltam, nem az enyém.

Az az Isten, akire Te gondolsz, mikor felteszed a kérdést, valami olyan, amire nem tudom, mi a definíciód. Ha azt kérdezi valki, hiszek-e egy olyan felsőbbrendű valamiben, legyen az erő, sors, hatásmechanizmus, bármi ami így és így működik, akkor arra tudom azt mondani, hogy ebben a részében igen, avgy abban a részében nem. A szóban nem tudok hinni.

Nem tudom, ez világos magyarázat-e.

Izgalmas lett volna, ha a végül meghiúsult csoportban valahogy kibontottuk volna ezt a kérdést. talán a következőben kibonthatom, vagy valahogy máshogy találok rá magyarázatot, miért van az, hogy ennyire nem tudok befogadni semmilyen külső meghatározást.

A fura, hogy amúgy mindennapi személyiségemet tekintve birka vagyok. Szeretem az olyan dolgokat, aminek zászlaja alá sokan beállnak, szeretek csoportban gondolkodni és csoportosan énekelni, é csoportosan alkotni, nem szeretek egyedül lenni.

Szóval ez egy érdekes önellentmondás. Mert abban, ami igazán bensőséges, valamiért egyedül járok. Lásd párkapcsolatok :)

Szóval ez egy űberszkeptikus spirituális blog.

és mindenki lehet szkeptikus a kommentekben is nyugodtan. Nem veszem magamra!