kemény napok - öreg lélek nem vén lélek

Ez egy kemény reggel volt.

Az elmúlt napok is elég kemények voltak, de a ma reggel sok kérdésre ismét pontot vagy újabb kérdőjelet tette.

Az "Előszoba" (egyfajta hosszabb személyiségfejlesztő tréning első bemutatkozó napja, melyen megismerkedhettek a jelentkzők a módszerekkel, képzőkkel és leendő képezendőkkel) , szóval ennek egy pontján azt mondta V., ő úgy érzi, hogy én egy öreg lélek vagyok, ahogy ő is. Nem biztos, de valami ezt súgja neki.

Ez elgondolkodtató volt. Sok mindent megmagyarázna, ha így lenne. Azt a fajta furcsa „bölcsességet” ahogy látok élek, gondolkozom. Nagyképűen hangzik? Pedig ez nem mindig jó dolog ám. Belelátni dolgokba, megérezni bajokat, és megérteni embereket, még ha olyan jól is hangzik, nagyon megerőltető. Illetve állandóan a megfejteni akarás, megérteni akarás és folyamatos gondolkodás.Mikor az ember nem tudja ezt kikapcsolni, mikor a rabjává válik a megfejtéseinek, átlátásainak, sokszor éreztem már, azért szeretnek az emberek komoly dolgokat megvitatni velem, mert valami egészen más módon közelítem meg a dolgokat, mint ők, és ilyenkor a bölcs szó többször is elhangzott. Szóval nem csak én találtam ki. Azt sok értelmezhetetlen fájdalmat és félelmet, ami bennem van. Nem jöhet mind Anyutól és Aputól, ahhoz túl sok és túl mély, sok élet sok rossz tapasztalata sokkal elfogadhatóbb magyarázat számomra. Anyunak nehéz élete volt, sokszor rossz emberek vették/veszik körül. Ez rám nagyon nem igaz, csupa csodálatos barát, egészen kivételes emberek, mind a munkámban, mind a magánéletemben, nem jogos az a rettegés és magányosság, ami mégis körülvesz. Nem jöhet mind ebből az életemből. De ha igaz, hogy öreg lélek vagyok, ha igaz, hogy sokat tapasztaltam és sokat láttam már, akkor ezek a dolgok is értelmet nyernek valahol. A nehézkességem, magányosságom. És ha utána tudok nézni, mi honnan jön, az tök jó lenne. Egy öreg lélek elveszítette már a társait sokszor, megkeményedett. Vagyis az enyém. Persze HA ez igaz.

Ezen napokig gondolkodtam, itt-ott-amott, jövet-menet. Aztán egyszer csak megtorpantam. Egyszer csak ráébredtem, hogy én mindvégig láttam magam előtt ezt az öreg lelket és valami fura volt benne, amit ekkor vettem csak észre. Az öreg lélek egy férfi lélek. Egy öregember képe társul hozzá, nem egy nőé. Utána megrettenve igyekeztem egy nőt képzelni oda, de ő nem volt az enyém, nem éreztem a kapcsolatot. És ez újabb nagyon is jogos kérdéseket vetett fel az eddigi életemre vonatkozóan. A lelkem lehet hogy egy férfi lélek?! Világ életemben azzal volt a gondom, hogy megéljem a nőiségemet, utat adjak ennek és hagyjam magam gyengének, esendőnek lenni, feloldódjak ebben a lényben. A testem egyértelműen nő és a vágyaim is női vágyak, úgy értem nem vagyok leszbikus, férfit kívánok, mind testileg, mind lelkileg, mint társat Mégis, nem tudom ennek átadni magam, nem tudom elengedni ebben magam, nem tudom hagyni érvényesülni a nőt magamban. És ez is egy eléggé érdekes dolog. Óz, az álomfejtő is ezt mondta az álmaimból kiindulva, hogy túl sok a férfierő bennem. És igen. Az ahogy a dolgokhoz hozzáállok, nagyon sokszor férfias, strapabíró vagyok, határozott mindenben. Kivéve a szexualitást és a szerelmi kapcsolatokat, lévén abban a helyzetben a gyengébbik felemnek kellene előtérbe kerülnie, amit a női felem nem mer, a férfi felem meg nem enged. Ez például egy jó kis móka lesz, őket kibékíteni. Sokkal elfogadhatóbb magyarázat az számomra, hogy nem az apám vagy az anyám tehet ezekről a feszültségekről bennem, hanem a saját életem. Persze ők is hibásak, de nem CSAK ŐK a hibásak. Mert annyi más ember is felnőtt hasonló helyzetben, mint én, mégis mások lettek. Én meg ilyen. És erre számomra elfogadható magyarázat az, amit az előbb leírtam.

Aztán jött a ma reggel. Az utóbbi időben előszeretettel használom a kártyát, amit N-ól kaptam. Symbolon a neve, lényegében egy tarot kártya, kártyavetéshez. A lényege, hogy három kártya közül az első a problémát a második az utat a harmadik az eredményt mutatja.

Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy belefogjak abba a képzésbe, aminek első lépése az előszoba volt. Főleg a benne lévő kötöttségek miatt. Valami ellenkezett bennem. És a legjobban amúgy BB fogalmazta meg. Én olyan helyet keresek, ahol nem kell gondolkodnom, ahol csak úgy vagyok, és ezt nem láttam megvalósulni benne. De amúgy még lehet.

És akkor valahogy úgy fogalmazta meg 2B, hogy engedjem meg magamnak, hogy megcsináljam, szabadítsam fel magam a saját korlátaim alól, az aggodalmaim alól, és élvezzem belőle amit tudok, csupaszítsam le magamban a külső kérdéseket és az igazi válasz alapján döntsek. És az bizony IGEN volt, amit mindenféle félelem lekorlátozott bennem.

Visszatérve a kártyára, ma reggel kedvet kaptam hozzá. Megkevertem és kiraktam a felső 3at egymás után.

A probléma:

Az első a Meghiúsulás volt. Így utólag nagyon-nagyon durva, mert kb. fél órával a kártya kihúzása után jött a hír, hogy amit nagy nehezen eldöntöttem, hogy belevágok, az nem jön össze, meghiúsul. Rajtam kívül álló okokból kifolyólag. Mert „a sors ellen nem küzdhetek, vele szemben nem nyerhetek harcot.” Ezt én úgy értelmeztem, hogy hagyjam, hogy legyen, ami lesz, ne akarjak uralkodni mindenáron felette a testemmel és az agyammal. Ne menjek neki mindennek, amit nem tudok elsőre elfogadni, hanem hagyjam beigazolódni, ami jó és elmenni, ami nem. Eredetileg kihagytam azt a mondatot az értelmezésemből, hogy az ajtó, amit ki akarok nyitni, nincs is ott. Mert még nincs ott, odaképzelem, de lehet, hogy sosem lesz ott és az is lehet, hogy még messze van, még nem is láthatom, illetve az is lehet, hogy amikor tényleg elhiszem, hogy ott van, akkor lesz a festett ajtóból igazi. Látom pedig, ahogy emberek átmennek rajta, nekem mégis festett az ajtó. Mint a Hook filmben. Látja, hogy mindenki eszik, de amíg nem hiszi el, hogy tényleg ott a kaja, addig nincs is ott.

Az út a problémán keresztül:

Ez a kártya az Udvari Bolond volt

Szabadító, kívülálló. Azt mondja, a megoldás, hogy hátrébb lépek egy lépést, kilépek a kötöttségeimből, amiket én alkottam magamnak. A szabadság felé vezető úton le kell tennem a problémáimat, akkor is ha erre most nem látok esélyt, hagyjam, hogy a bennem lévő Udvari Bolond, azaz a puszta érzelem, a szabad gondolat döntsön. Ne vegyek mindent olyan komolyan és valójában tanuljak meg nevetni magamon és akkor majd be tudom engedni a megoldást, azt amire vágyom. Úgy látszik így utólag, hogy nekem első körben a tánc lesz az, amivel el tudom engedni a problémát, megtalálom a gondolattalanságot.

És a legdurvább, hogy a harmadik kártya, ami kijött ma reggel,

Az eredmény kártyája:

Az Anya

„Nőiesesség, család, kisgyermekek, érzelmek, odaadás, elfogadás, a lélek története” még most is megborzongok…

„Az út végén átöleled a benned élő gyermeket, egyetértesz vele (emlékezzünk az álomsorozatom első álmára, amikor visszaadom a gyermeket, huuuuuu) Megteremtesz magadnak egy darabka otthont (amióta elköltöztem, erre képtelen vagyok, sehol sem érzem magam otthon, csak Anyuéknál, továbbra is. Bárhol jobban otthon érzem magam, mint itthon.). Hazaérkezel önmagadhoz, érzelmeidhez, női oldaladhoz. (Mit is írtam a férfi női oldalról az elején?) Védettséget találsz önmagadban! Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok jól magamban, nem véletlenül nem szeretek gyedül lenni)

És még mindig nincs vége, mert ezek után véletlenül kezembe került egy névmagyarázó, ahol megnéztem az Andrea nevet és az volt odaírva: férfi, férfias. Első felháborodásomban még gondoltam, hogy ez nem igaz, mert azt jelenti, hogy nő, nőies, hiszen a férfi az András és az Andrea női megfelelője. De nem, mert az igazi jelentése Férfi, férfias és később lett női név IS. És ez kiütött!