alternatív életed Veled párhuzamosan

Azon a bizonyos Előszobán, melyen végül nem jutottam keresztül, találkoztam egy csajjal, Orsival.
Pontosabban Ő volt az, aki elkocsikázott engem a találkozóra, és akinek szeme se rebbent, mikor a találka után 5 perccel álmosan, frissen ébredten és hangomon hallhatóan pizsamában szóltam bele a telefonba és a legkisebb rosszallás nélkül jött át értem, mintha ezer éve így működne ez közöttünk.

és az egész "előszoba" során valami egészen fura összhang volt közöttünk, egyszerre szólaltunk meg, mindketten ugyanazokkal a szavakkal törtük meg az újoncok hallgatását, egyszerre szedtük össze a bátorságunkat, hogy mi legyünk az elsők és biztos vagyok benne, hogy addigra már mindketten 4x visszaszívtuk azt, amit mondani akartunk...
De tényleg ugyanabban a másodpercben.
A következő hasonló helyzetben is egyszerre jutottunk el oda, hogy megszólaljunk, akkor ráadásul a mondandónk is azonos volt. A sárga szín :)

BB, aki mindkettőnket ismer, már akkor dörzsölte a kezeit, mikor olvasta nyilvános levelezésünket a levlistán :)

Nagyon egymásra voltunk hangolódva végig és hazafelé egy apróság kapcsán el is hangzott, Orsitól, hogy nem véletlenül ülök én ebben az autóban.

mikor agyaltam azon, hogy igen vagy nem, azaz hogy nekifussak a "tréningek" vagy ne, erősen benne volt a pakliban, hogy azért is igen, hogy Orsival jobban megismerkedjek, és a hasonló emberekkel.
Volt benne valami nagyon fura, amitől nagyon vonzott, mint személyisége. És azt éreztem ez kölcsönös.

És lehet, hogy nagyon fura, amit most mondok, és tök igaza van annak, aki azt mondja ez már sok, de ha lehetnek előző életeink és következők, akkor nem lehetnek párhuzamosak?
azt éreztem, hogy Orsi olyan mint én és az Ő életében kb az egyetlen dolog, ami rendben van, az az ami az enyémben nagyon nincs és valahogy azt érzem, hogy ez visszafelé is igaz, mert ami az én életemben OK és itt a munkára gondolok, az ambíciókra, a céltudatosságra az egyén szintjén, az meg neki nem OK. Szóval azt érzem, hogy ha megismerem Orsit és megtudom, hogy a sok-sok hasonlóság között, mi az, ami más, hol van az apont, amit ő máshogy csinál, akkor talán megtalálom magamban is azt a pontot, amit nem jól közelítek meg, nem jól működtetek.

És ez egy elég önző hozzáállás talán, de az is lehet, hogy ez visszafelé is működhet.
pl azt is éreztem, hogy Orsival tökéletesen tudnék együtt dolgozni és hogy azt a projektet, ami a fejemben érlelődik vele szívesen vinném és hogy neki is tetszene.

Szóval ma reggel jött a gondolat, hogy ez vajon lehetséges-e. Hogy azt érzed, ugyanazokkal az adottságokkal bírtok, és ő a te életed egy alternatíváját éli, ami visszavezethető valahol egy döntésre, vagy egy élményre, ahol kettévált.

nagyon földtől elrugaszkodott gondolat, tudom, bennem ez most mégis érdekes magyarázata lenne annak a fura kapocsnak kettőnk között

szóval érlelődik bennem a gondolat, hogy egy telefon majd egy kv jó gondolat lenne

a felismerés még nem gyógyulás

folyt. köv. a másik blogon mert ez inkább oda való, bár innen indult :):)

életszagú

A nagy felismeréseimet egyből próbára is teszi az élet.

egy erős tudatos hang belül kiabál:

légy Nő! hagyd magad :) jó dolog az.

miközben a Nő riadtan, kezeit maga elé tartva igyekszik kihátrálni a szituációból.

érdekes dolog ez, hogy meg lehet-e tanulni uralkodni a riadtságon
és ami még viccesebb, hogy ez egy olyan fajta riadtság, amit úgy tudnék leírni, hogy valaki, aki tudja, hogy van hangja, nem mer kiállni a színpadra, de közben irigykedve nézni azokat, akiknek van bátorságuk kiállni és énekelni és szeretne olyan bátor lenni és tudja, nem is fáj az éneklés, mégis vonakodik kiállni.

Van ennek értelme?

reinkarnáció - szellemvilág

Egyelőre ez csak emlékeztetés magamnak, hogy ezta kérdést szeretném majd később kifejteni :)

de jön hamarosan

tesztkérdés - tökéletesen leírja, mi is az én bajom a definíciókkal és vallási meghatározásokkal

Mennyire tartja magát vallásosnak?

1, hívő vagyok
2, régen nem, most hívő vagyok
3, régen igen, most nem vagyok hívő
4, nem vagyok hívő

az, hogy számomra ez egy értelmezhetetlen kérdés, azaz a kérdésre nem adható számomra egyik válasz sem.
NEM vagyok vallásos. Mert nem tudok azonosulni egyik vallással sem. Mindegy, melyikről beszélünk, számomra/szerintem vallásos az, aki valamelyik vallást választja vagy kitart mellette és annak dolgaiban, szabályaiban, elméleteiben, definícióiban, törvényeiben hisz.

tehát a kérdésre a válaszom az lenne Nem vagyok vallásos. de nem lehet, mert ilyen válasz nincs.

Mert a válaszban már a hívő szót használják. Számomra a kettő nem egy és ugyanaz.

Hiszen hívő vagyok, csak nem tudom vallásokba tuszakolni azt, amiben hiszek.

Tehát ezzel az a baj, hogy ha aszerint adok választ, hogy hívő vagyok-e, félreértelmezhető a válaszom a kérdés szempontjából, mert az a kijelzésnél egyenlő lesz a vallásossággal, ami viszont nem vagyok. tartózkodom nincs!

Na ez a bajom!

tamáskodás, szkepticizmus

hát, nálam kevés szkeptikusabb ember van ilyen szempontból, velem pusztán annyi a helyzet, hogy kíváncsi vagyok és nyitott, kérdező és válaszkereső. És elsősorban a saját gondjaimra keresem a választ. Szóval nem valószínű, hogy olyan elméleteket fogtok itt olvasni, hogy miért van ennyi éhező ember a földön. 1) mert ennek nagyon okos logikai, gazdasági okai vannak; 2) jelenleg engem a mikrovilág, benne is én és az élet, a megélés, megértés érdekel. Nem fogok mindenre kiterjedő magyarázatokat keresni, azt próbálom megérteni, honnan jönnek a reakcióim, ösztöneim, fájdalmaim, gondolkodásmódom.

ezért is olyan fontos, számomra, hogy amiket meg merek már fogalmazni, azokhoz lényegében mind az "a megélés és érzelmi logika" útján jutok.

keresem a magyarázatokat, kérdéseket és válaszokat és annál maradok, ami logikus, azaz, ami számomra logikus. Nem gondolom, hogy ezek egyetemes válaszok, de aki ismer, látja bennük a számomra összeálló logikát.

ez csak erről szól

pontosan ezért van az, hogy nem tudok azonosulni semmilyen kívülről jövő definícióval, általános törvénykönyvekkel, bibliával, hagyománymagyarázattal és rendszerrel. A legfinomabbal sem.

Sőt.

Bizonyos szempontból el is rettentenek azok a magyarázatok, amiket más ad. Az öreg lélek elmélet is azért volt elfogadható, mert a belőle lefűzhető kérdések, amik vele kapcsolatban illetve azon keresztül érkeztek, olyan láncolatot alkottak, melyek összefüggenek és megmagyaráznak.

A hiszek-e Istenben kérdés is, amit valamelyik előző posztomban leírtam, az is azért nem értelmezhető számomra és ezért nem is megválaszolható, mert olyan már felépített definícióra kérdez rá, melyet nem én alkottam, nem én tapasztaltam, nem az enyém.

Az az Isten, akire Te gondolsz, mikor felteszed a kérdést, valami olyan, amire nem tudom, mi a definíciód. Ha azt kérdezi valki, hiszek-e egy olyan felsőbbrendű valamiben, legyen az erő, sors, hatásmechanizmus, bármi ami így és így működik, akkor arra tudom azt mondani, hogy ebben a részében igen, avgy abban a részében nem. A szóban nem tudok hinni.

Nem tudom, ez világos magyarázat-e.

Izgalmas lett volna, ha a végül meghiúsult csoportban valahogy kibontottuk volna ezt a kérdést. talán a következőben kibonthatom, vagy valahogy máshogy találok rá magyarázatot, miért van az, hogy ennyire nem tudok befogadni semmilyen külső meghatározást.

A fura, hogy amúgy mindennapi személyiségemet tekintve birka vagyok. Szeretem az olyan dolgokat, aminek zászlaja alá sokan beállnak, szeretek csoportban gondolkodni és csoportosan énekelni, é csoportosan alkotni, nem szeretek egyedül lenni.

Szóval ez egy érdekes önellentmondás. Mert abban, ami igazán bensőséges, valamiért egyedül járok. Lásd párkapcsolatok :)

Szóval ez egy űberszkeptikus spirituális blog.

és mindenki lehet szkeptikus a kommentekben is nyugodtan. Nem veszem magamra!

kemény napok - öreg lélek nem vén lélek

Ez egy kemény reggel volt.

Az elmúlt napok is elég kemények voltak, de a ma reggel sok kérdésre ismét pontot vagy újabb kérdőjelet tette.

Az "Előszoba" (egyfajta hosszabb személyiségfejlesztő tréning első bemutatkozó napja, melyen megismerkedhettek a jelentkzők a módszerekkel, képzőkkel és leendő képezendőkkel) , szóval ennek egy pontján azt mondta V., ő úgy érzi, hogy én egy öreg lélek vagyok, ahogy ő is. Nem biztos, de valami ezt súgja neki.

Ez elgondolkodtató volt. Sok mindent megmagyarázna, ha így lenne. Azt a fajta furcsa „bölcsességet” ahogy látok élek, gondolkozom. Nagyképűen hangzik? Pedig ez nem mindig jó dolog ám. Belelátni dolgokba, megérezni bajokat, és megérteni embereket, még ha olyan jól is hangzik, nagyon megerőltető. Illetve állandóan a megfejteni akarás, megérteni akarás és folyamatos gondolkodás.Mikor az ember nem tudja ezt kikapcsolni, mikor a rabjává válik a megfejtéseinek, átlátásainak, sokszor éreztem már, azért szeretnek az emberek komoly dolgokat megvitatni velem, mert valami egészen más módon közelítem meg a dolgokat, mint ők, és ilyenkor a bölcs szó többször is elhangzott. Szóval nem csak én találtam ki. Azt sok értelmezhetetlen fájdalmat és félelmet, ami bennem van. Nem jöhet mind Anyutól és Aputól, ahhoz túl sok és túl mély, sok élet sok rossz tapasztalata sokkal elfogadhatóbb magyarázat számomra. Anyunak nehéz élete volt, sokszor rossz emberek vették/veszik körül. Ez rám nagyon nem igaz, csupa csodálatos barát, egészen kivételes emberek, mind a munkámban, mind a magánéletemben, nem jogos az a rettegés és magányosság, ami mégis körülvesz. Nem jöhet mind ebből az életemből. De ha igaz, hogy öreg lélek vagyok, ha igaz, hogy sokat tapasztaltam és sokat láttam már, akkor ezek a dolgok is értelmet nyernek valahol. A nehézkességem, magányosságom. És ha utána tudok nézni, mi honnan jön, az tök jó lenne. Egy öreg lélek elveszítette már a társait sokszor, megkeményedett. Vagyis az enyém. Persze HA ez igaz.

Ezen napokig gondolkodtam, itt-ott-amott, jövet-menet. Aztán egyszer csak megtorpantam. Egyszer csak ráébredtem, hogy én mindvégig láttam magam előtt ezt az öreg lelket és valami fura volt benne, amit ekkor vettem csak észre. Az öreg lélek egy férfi lélek. Egy öregember képe társul hozzá, nem egy nőé. Utána megrettenve igyekeztem egy nőt képzelni oda, de ő nem volt az enyém, nem éreztem a kapcsolatot. És ez újabb nagyon is jogos kérdéseket vetett fel az eddigi életemre vonatkozóan. A lelkem lehet hogy egy férfi lélek?! Világ életemben azzal volt a gondom, hogy megéljem a nőiségemet, utat adjak ennek és hagyjam magam gyengének, esendőnek lenni, feloldódjak ebben a lényben. A testem egyértelműen nő és a vágyaim is női vágyak, úgy értem nem vagyok leszbikus, férfit kívánok, mind testileg, mind lelkileg, mint társat Mégis, nem tudom ennek átadni magam, nem tudom elengedni ebben magam, nem tudom hagyni érvényesülni a nőt magamban. És ez is egy eléggé érdekes dolog. Óz, az álomfejtő is ezt mondta az álmaimból kiindulva, hogy túl sok a férfierő bennem. És igen. Az ahogy a dolgokhoz hozzáállok, nagyon sokszor férfias, strapabíró vagyok, határozott mindenben. Kivéve a szexualitást és a szerelmi kapcsolatokat, lévén abban a helyzetben a gyengébbik felemnek kellene előtérbe kerülnie, amit a női felem nem mer, a férfi felem meg nem enged. Ez például egy jó kis móka lesz, őket kibékíteni. Sokkal elfogadhatóbb magyarázat az számomra, hogy nem az apám vagy az anyám tehet ezekről a feszültségekről bennem, hanem a saját életem. Persze ők is hibásak, de nem CSAK ŐK a hibásak. Mert annyi más ember is felnőtt hasonló helyzetben, mint én, mégis mások lettek. Én meg ilyen. És erre számomra elfogadható magyarázat az, amit az előbb leírtam.

Aztán jött a ma reggel. Az utóbbi időben előszeretettel használom a kártyát, amit N-ól kaptam. Symbolon a neve, lényegében egy tarot kártya, kártyavetéshez. A lényege, hogy három kártya közül az első a problémát a második az utat a harmadik az eredményt mutatja.

Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy belefogjak abba a képzésbe, aminek első lépése az előszoba volt. Főleg a benne lévő kötöttségek miatt. Valami ellenkezett bennem. És a legjobban amúgy BB fogalmazta meg. Én olyan helyet keresek, ahol nem kell gondolkodnom, ahol csak úgy vagyok, és ezt nem láttam megvalósulni benne. De amúgy még lehet.

És akkor valahogy úgy fogalmazta meg 2B, hogy engedjem meg magamnak, hogy megcsináljam, szabadítsam fel magam a saját korlátaim alól, az aggodalmaim alól, és élvezzem belőle amit tudok, csupaszítsam le magamban a külső kérdéseket és az igazi válasz alapján döntsek. És az bizony IGEN volt, amit mindenféle félelem lekorlátozott bennem.

Visszatérve a kártyára, ma reggel kedvet kaptam hozzá. Megkevertem és kiraktam a felső 3at egymás után.

A probléma:

Az első a Meghiúsulás volt. Így utólag nagyon-nagyon durva, mert kb. fél órával a kártya kihúzása után jött a hír, hogy amit nagy nehezen eldöntöttem, hogy belevágok, az nem jön össze, meghiúsul. Rajtam kívül álló okokból kifolyólag. Mert „a sors ellen nem küzdhetek, vele szemben nem nyerhetek harcot.” Ezt én úgy értelmeztem, hogy hagyjam, hogy legyen, ami lesz, ne akarjak uralkodni mindenáron felette a testemmel és az agyammal. Ne menjek neki mindennek, amit nem tudok elsőre elfogadni, hanem hagyjam beigazolódni, ami jó és elmenni, ami nem. Eredetileg kihagytam azt a mondatot az értelmezésemből, hogy az ajtó, amit ki akarok nyitni, nincs is ott. Mert még nincs ott, odaképzelem, de lehet, hogy sosem lesz ott és az is lehet, hogy még messze van, még nem is láthatom, illetve az is lehet, hogy amikor tényleg elhiszem, hogy ott van, akkor lesz a festett ajtóból igazi. Látom pedig, ahogy emberek átmennek rajta, nekem mégis festett az ajtó. Mint a Hook filmben. Látja, hogy mindenki eszik, de amíg nem hiszi el, hogy tényleg ott a kaja, addig nincs is ott.

Az út a problémán keresztül:

Ez a kártya az Udvari Bolond volt

Szabadító, kívülálló. Azt mondja, a megoldás, hogy hátrébb lépek egy lépést, kilépek a kötöttségeimből, amiket én alkottam magamnak. A szabadság felé vezető úton le kell tennem a problémáimat, akkor is ha erre most nem látok esélyt, hagyjam, hogy a bennem lévő Udvari Bolond, azaz a puszta érzelem, a szabad gondolat döntsön. Ne vegyek mindent olyan komolyan és valójában tanuljak meg nevetni magamon és akkor majd be tudom engedni a megoldást, azt amire vágyom. Úgy látszik így utólag, hogy nekem első körben a tánc lesz az, amivel el tudom engedni a problémát, megtalálom a gondolattalanságot.

És a legdurvább, hogy a harmadik kártya, ami kijött ma reggel,

Az eredmény kártyája:

Az Anya

„Nőiesesség, család, kisgyermekek, érzelmek, odaadás, elfogadás, a lélek története” még most is megborzongok…

„Az út végén átöleled a benned élő gyermeket, egyetértesz vele (emlékezzünk az álomsorozatom első álmára, amikor visszaadom a gyermeket, huuuuuu) Megteremtesz magadnak egy darabka otthont (amióta elköltöztem, erre képtelen vagyok, sehol sem érzem magam otthon, csak Anyuéknál, továbbra is. Bárhol jobban otthon érzem magam, mint itthon.). Hazaérkezel önmagadhoz, érzelmeidhez, női oldaladhoz. (Mit is írtam a férfi női oldalról az elején?) Védettséget találsz önmagadban! Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok jól magamban, nem véletlenül nem szeretek gyedül lenni)

És még mindig nincs vége, mert ezek után véletlenül kezembe került egy névmagyarázó, ahol megnéztem az Andrea nevet és az volt odaírva: férfi, férfias. Első felháborodásomban még gondoltam, hogy ez nem igaz, mert azt jelenti, hogy nő, nőies, hiszen a férfi az András és az Andrea női megfelelője. De nem, mert az igazi jelentése Férfi, férfias és később lett női név IS. És ez kiütött!